„Te imádsz beszélni olyan dolgokról, melyek nem a szívedből jönnek! Tudunk beszélni Istennel, de egymással nem nagyon…” a film nagyon filozofikus. Esti döglés az ágyon A.- val. A. apja kórházban van, ma voltunk nála. Érszűkület. Elmondta: jó hír hogy „pozitív lesz a műtét”, mármint pozitív a kimenetele, előreláthatóan. Nehezen kavarodtunk ki a Kistarcsai Kórházba, a GPS rosszul tudta az utat. A sok épületes intézményben azt se tudtuk hol keressük; örültünk, hogy megtaláltuk a bejáratot a sürgősséginél. Megkérdeztem néhány cigiző mentőstől hova kell mennünk. Annyit tudtam, hogy hatodik emelet és hogy A. apjának fáj a lába, műteni fogják az eret. Jól gondoltam, ennyiből is tudták, és nem is kellett messzire mennünk. A többi beteg rendesen le volt épülve. Sokan kerekes székben voltak, és volt két amputált. Az egyik tolószékes hölgy és egy idős beteg mellettünk beszélgettek. A hölgy panaszkodott, hogy nem jönnek a látogatók. Ha jönnek is, nem szívesen, csak kötelességből. Az idős férfi szerint ez nem is csoda. A hölgy feltette a filozofikus kérdést, hogy mi szükség van erre (mármint az öregségre, és a leépüléssel járó szörnyű dolgokra). Nem találtak választ.

A film a tv-ben arról szól, hogy ha sokáig bűvölöd a betűket, eljutnak Isten füléhez. Vagy te jutsz el a betűk által. „– Helyrehozhatjuk, amit elrontottunk? – Miből gondolod, hogy valóban elrontottuk?” A reklám szerint wifizzek a jupiszi viktorij hálózatán… átkapcsolok, Bones ügynök teológiai/ontológiai kérdéseket feszeget: „− «Isten majd megvéd!» Ez a kijelentés abszurd! Ezzel az erővel a Télapó is megvédhet!” Visszakapcsolok… a másik adón a kislány látja a szavakat. Az apja valamiféle misztikus zsidó tanító, de nem rabbi, egyébként pedig Richard Gere. „− Ha összpontosítunk, a betűkre egyesülünk Istennel.” (A kézírásban az a jó hogy nem kell nyomkodnod a Ctrl S-t, ott marad, amíg el nem veszted a füzetet.) Richard Gere fia, Áron maga alatt van, vívódik, egy falat sem megy le a torkán. Elcsábította, egyszersmind megingatta hitében egy krisnás lány. „−Adhatok olvasnivalót? Rajta van a telefonszámom!” Micsoda csatolt áru, jó nővel a Bhagavad-gíta is jobban eladható. (Rákerestem a telefonomon a wikipédiára, és most látom, hogy Krisna kék volt, mint az avatárok). Áront felkeresi apja a Krisna tudatúaknál, hogy számon kérje hitehagyását, de közben elég rosszul lesz: „−Úristen, itt túl sok az Isten!” Szerintem ez rejtett Jóbi panasz. Hogy lehetne Istenből túl sok? E mondat tudatalatti, kimondatlan része az, hogy belőle egy is elég… Talán a monoteizmus nem volt más, mint paradigmatikus elmozdulás az ateizmus felé.

Most jövök rá hogy az összes ágyneműnk kockás… Felolvastam A.-nak, amit eddig írtam, és szerinte Paul Éluard kiváló verseket írna a firkálásaimból. Az biztos, hogy Paul Éluard híres, francia, és a 19. század végén, a 20. század elején élt. De most rákeresek a googlén és nagyjából jók a sejtéseim. Apja, Clément Grindel számvivő, anyja, Jeanne Cousin varrónő volt. 12 éves korától Párizsban élt. 16 évesen tuberkolózist kapott, ezért abbahagyta… Szándékosan nem klikkelek rá… és élvezem, hogy így sose tudom meg mit hagyott abba Paul Éluard 16 évesen. Mondjuk a focit? Biztos valami sportot. Egy nő szomorú a tévében, A. Pedig fáradtan nézi az ágyból és lassan elalszik. A tükörben tükröződik a képernyő.

2016. 04. 02., Élet és Irodalom

Oláh Mátyás László

Szerző Oláh Mátyás László

A bejegyzés szerzője Oláh Mátyás László

Hozzászólás